Foto de l'autor
4 obres 223 Membres 12 Ressenyes

Sobre l'autor

Edith Sheffer is a historian of German and central Europe, and a senior fellow at the Institute of European Studies at the University of California, Berkeley. She is the author of the prize-winning Burned Bridge: How East and West Germans Made the Iron Curtain.

Obres de Edith Sheffer

Etiquetat

Coneixement comú

Membres

Ressenyes

I won a kindle version #GoodreadsGiveaway
 
Marcat
tenamouse67 | Hi ha 9 ressenyes més | Oct 18, 2022 |
Gemüt. A fogalom magyarra csak körülményesen fordítható le: egyfajta lelkület, amivel az egyén a közösséghez képes kapcsolódni. A nácik számára kulcsjelentőséggel bírt, hisz számukra az ember értékét elsősorban az határozta meg, mennyire volt képes résmentesen illeszkedni a nép, a Volk homogénnek elgondolt csoportjába. Akiknek ez ment, a jövő részeként számítottak rájuk. Akiknek viszont nem, azok problémát jelentettek. És itt jönnek be a képbe a gyermekpszichológusok.

Sheffer könyve tulajdonképpen egy komplett szakma elemi korrumpálódásával és totális erkölcsvesztésével foglalkozik. Központi témája az a fájdalmas folyamat, amikor egy tudományos hipotézis találkozik egy autoriter rendszer ideológiai elképzeléseivel, és aláveti magát neki. Ez a hipotézis a korai autizmus-elmélet volt, ami tökéletesen passzolt a náci fajvédő hitvalláshoz – némi módosítással ugyanis ki lehetett hozni belőle, hogy a közösséghez való tartozás képtelensége (a Gemüt-hiány) egyfajta mentális betegség, amit kezelni kell. Létrehozták hát a Gyógyító Nevelés iskoláját, amelyben hitet tettek amellett, hogy akit csak lehet, megmentenek a nemzetnek. (Fontos különbségtétel: nem magának vagy a családjának, hanem a "nemzetnek".) „Meggyógyítják”. Persze a dolgoknak van ez másik oldala is: azok, akik megjavíthatatlanok. Velük is kell kezdeni valamit. Ők alkalmasint ezt a nemzet megtisztításának nevezték. Én gyermekgyilkosságnak. Tömeges gyermekgyilkosságnak.

Brutális látni, ahogy orvosok és nővérek ezrei minden kétség nélkül részt vettek annak a valaminek a működésében, amit Sheffer „diagnózisrezsimnek” nevez. Ennek lényege, hogy a rendszer mindazok tömegeit, akiket nem tudott belegyömöszölni a maga szűk kategóriáiba, a szakma rendelkezésére bocsátott. A szakma pedig alázatosan mozgósította szellemi kapacitásait, és kirostálta köztük a még használhatóakat, a többiekre pedig ráhúzott valamilyen (gyakran mondvacsinált) diagnózist, és mehettek a levesbe. Nem, nem gázkamrába küldték őket, dehogy – hisz kultúremberek vagyunk, kérem szépen! -, egyszerűen addig adagolták nekik a barbiturátokat, addig hagyták őket ellátatlanul az ágyukon heverni, amíg meg nem állt a szívük. Aztán beírták az orvosi kartonjukra, hogy „tüdőgyulladás”. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk. Nem kellett ahhoz sok, hogy az ember gyereke ilyen sorsra jusson: viselkedési problémák, a szülők alkoholizmusa (amit gyakran az "örökletes terheltség" szinonimájaként használtak), enyhe értelmi fogyatékosság, hiperaktivitás, vagy épp ellenkezőleg: autista viselkedési jegyek, mind-mind elegendő indokot jelenthettek arra, hogy az érintett megkapja a beutalóját a Spiegelgrund „szanatóriumba”, a halál előszobájába*. Nehezen feldolgozható tény továbbá, hogy sokakat szüleik jóváhagyásával szállítottak ebbe az intézménybe. Kevés ocsmányabb dolog akad, mint azok a hálálkodó levelek, amiket úgynevezett apák és anyák küldtek a Spiegelgrundnak gyermekük halála után. Nehéz ilyenkor moderálni magam, és úriasan nem kimondani, mit és hová tegyen egy izgatott, nagyméretű állatfaj ezen szülők vonatkozásában.


("Gyógyító nevelés" a Spiegelgrundon.)

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az, ami a Spiegelgrundon történt, nem szélsőség, hanem az egész rendszer lényegi eleme. Olyan eseménysor, amelyen megfigyelhető a tökéletesre csiszolt együttműködés az elkövetők különböző szintjei – elsősorban a bürokrácia és az orvostársadalom – között. És az egyik elkövető maga Asperger, az Asperger-szindróma névadója.

Persze Asperger nem volt náci. Nem lépett be a pártba. Katolikus volt. Sőt, mint a háború után kiderült: direkt ellenálló. Igaz ugyan, hogy ezt semmi más nem támasztja alá, mint a saját szavai. No most simán meglehet, Asperger ideológiailag elkötelezetlen volt**. Fogadjuk el. De fontos csavar lett a gépezetben, egyik garanciája annak, hogy az zavartalanul zakatolhatott. Ha maga nem is vett részt az eutanáziaprogramban, nem írt alá közvetlen utasítást arra vonatkozóan, mely gyermekeket kell halálra ítélni, de egyáltalán nem okozott gondot neki, hogy a (gyakran önkényes és homályos kritériumok alapján) menthetetlennek ítélt gyerekeket a Spiegelgrundra helyeztesse át saját intézményéből. Miközben pontosan tudta (mert pontosan tudnia kellett), hogy aki bemegy oda, az általában nem jön ki. Úgyhogy igazából kit érdekel, hogy per def náci volt-e? Elkövető volt.

Mellesleg (vagy nem mellesleg) mondom: Asperger a világháború után hosszú évtizedekig nem foglalkozott az autizmus kérdésével – kutatásait csak a hetvenes években melegítették fel újra amerikai pszichológusok, gondosan kiszerkesztve belőle mindent, ami nácinak hathatott. Hogy mit csinált ehelyett a docens úr? Például megtalálta a hitét, és hosszas eszmefuttatásokat publikált arról, hogy ha valaki magában őszintén megbánja bűneit, akkor feloldozást nyerhet. Őszintén, de főleg: magában. Hm, elég olcsó módszernek tűnik, nem tudom, Jézus lájkolná-e. Szerintem ha egy bűnt magam ellen követek el, akkor oké, bánjam meg magamban. Hisz végtére is az én bizniszem. De az emberek ellen elkövetett bűnöket az emberek előtt, hangosan kell megbánni. Különben annyit is ér a bűnbánat.

* Amikor azt olvassuk, hogy gyermekeket „kóros empátiahiány” miatt ítélnek pusztulásra, ökölbe szorul az embernek mindene. Gyilkosok, akik az áldozat empátiahiányára hivatkoznak.
** Bár fontos megjegyezni, hogy autizmus-elméletét a náci hatalomátvétel után folyamatosan a rendszer fazonjára szabta, így az egyre radikálisabb lett. Hogy ezt ideológiai okokból vagy megfelelési kényszerből tette-e, azt nem tudjuk. De engem mondjuk nem is érdekel.
… (més)
 
Marcat
Kuszma | Jul 2, 2022 |
This was a very interesting look at not just Hans Asperger, but autism, eugenics, and Nazi science.

In the 1920s, Vienna pioneered an interventionist approach to child development. Eugenics was in vogue, but didn't mean only the negatives we associate it with today--rather, it was a two pronged approach, with active medical, social work, and education departments designed to improve the lives of children and families. One element of this approach was the Curative Education Department where Hans Asperger came to work. Autism had already begun to become recognized at the clinic.

Under the Third Reich, however, this took a darker turn. As Asperger, already a committed Catholic and conservative, took over the department, the two prongs became a selection process for children. Were they "educable"? Could they be saved and turned into a useful part of the Volk? Or were they unfit? Despite his later protestations, Asperger became a part of that selection process--sending children to Spiegelgrund, home of the Nazi child euthanasia program.

This is both a disturbing history of Nazi child euthanasia and an insight into how Asperger's diagnosis was developed. While he highlighted the successes of some of the children, in an effort to present them as worthy of salvation, he increasingly stereotyped the behaviors of the children. He only recognized autistic behavior in boys (a prejudice that continues today). And he defined it as "autistic psychopathy"--with connotations in German similar to those in English.

Despite his later protests, and some distancing away from his earlier statements, Sheffer shows that Asperger's work cannot be completely separated from its context of Nazi psychiatry.
… (més)
 
Marcat
arosoff | Hi ha 9 ressenyes més | Jul 11, 2021 |
Cinque anni fa Edith Sheffer, da genitore costretto a scontrarsi con la realtà di una diagnosi di autismo, per documentarsi lesse tutto il possibile, ma, da storica, scelse di non accontentarsi e volle... (fonte: Google Books)
 
Marcat
MemorialeSardoShoah | Hi ha 9 ressenyes més | Apr 24, 2020 |

Llistes

Premis

Potser també t'agrada

Autors associats

Lisa Force Cover designer

Estadístiques

Obres
4
Membres
223
Popularitat
#100,550
Valoració
3.9
Ressenyes
12
ISBN
20
Llengües
6

Gràfics i taules