Clica una miniatura per anar a Google Books.
S'està carregant… The Armies of the Night History as a Novel The Novel as History (1968 original; edició 1968)de Norman Mailer
Informació de l'obraThe Armies of the Night de Norman Mailer (1968)
S'està carregant…
Apunta't a LibraryThing per saber si aquest llibre et pot agradar. No hi ha cap discussió a Converses sobre aquesta obra.
Mailer was annoyed when Lowell said, "Norman, you are the best journalist in America"; he explains just why. But what neither of them could have realized, since the present work hadn't been written, was that Mailer was about to carry journalism into literature in the way that Agee had done in Let Us Now Praise Famous Men : by planting himself squarely in the foreground and relating the whole composition to his own sensibility. Just the opposite method Truman Capote used in his "nonfiction novel," In Cold Blood, which falls into fragments every paragraph because of the author's mistake in keeping himself antiseptically out of it—a gimmick that "worked" well enough commercially, of course."The Steps of the Pentagon" is an astonishing literary performance: the style is both free and dignified throughout, the tone is maintained with few of the lapses into journalese one might expect from such a subject. It reminds me of Henry James. Pertany a aquestes col·leccions editorialsAldus aktuellt (43)
This novel interprets and dramatizes the October 1967 anti-war demonstration in Washington and the issues and politics involved. No s'han trobat descripcions de biblioteca. |
Debats actualsCapCobertes populars
Google Books — S'està carregant… GèneresSense gènere Classificació Decimal de Dewey (DDC)818.5403Literature English (North America) Authors, American and American miscellany 20th Century 1945-1999 DiariesLCC (Clas. Bibl. Congrés EUA)ValoracióMitjana:
|
Ez a könyv mindenekelőtt az önirónia sziporkázó áradása. Az író megtalálja azt az elbeszélői pozíciót, ahonnan ez az egész történet egyszerre komikus és hiteles: kilép önmagából, és E/3-ban szemléli önmagát, a Regényírót, a Békeharcost, a pocakos, jobb napokat is látott figurát, aki mintha egy személyben testesítené meg a konzervatívok és a liberálisok legidegesítőbb tulajdonságait. Ez a fickó őszintén hisz saját zseniális írói kvalitásaiban, de annyira azért nem, hogy el tudja rejteni a sasszemű mesélő (önmaga) elől kétségeit, frusztrációit és sértődöttségét a bámész és értetlen külvilág iránt. Ez a fickó egyfelől a vietnami háborút a gonosz mesterkedésének tartja, ám csaknem ugyanennyire gyanakodva figyeli azt a tiltakozó tömeget (a konzum békeharcosokat: radikális feketéket és túlfinomodott liberális WASP-fehéreket), akikhez csatlakozni kénytelen. Ezek a kettősségek azok, amelyek megtöltik a dokumentumregényt üzemanyaggal: egy autonóm egyéniség önvizsgálata, aki megpróbálja több-kevesebb sikerrel összeforrasztani saját, tüskés világnézetét egy közösség világnézetével – bár úgy kell neki ez a közösség, mint púp a hátára.
Ez a könyv megkerülhetetlen dokumentum a vietnami háborúról – illetőleg a washingtoni erőszakmentes mozgalmakról, amelyeknek alighanem elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy az USA végül kivonta erőit Vietnamból*. Ezt Hitler bizonyára úgy fogalmazta volna meg, hogy a Pentagonnál tüntetők „hátbadöfték” a kommunizmus ellen küzdő Amerikát – a kérdés természetesen túl bonyolult ahhoz, hogy én csak úgy ukkmukkfukk megoldjam, de azt hiszem, inkább csak nyilvánvalóvá tették, hogy ez a katonailag megnyerhetetlen háború egyben belpolitikailag is megnyerhetetlen. Persze ezt Mailer akkor még nem látta világosan – a könyv végkicsengése is inkább pesszimistának mondható –, de mi már innen, a jövőből megkockáztathatjuk ezt a kijelentést.
Nagyszerű könyv, gyönyörűen érzékelteti a forrongó amerikai ’60-as évek hangulatát és a békemozgalmak hátterét. Szükségeltetik hozzá mindazonáltal egy masszív történelmi érdeklődés, hogy értékeljük a különböző jobb- és baloldali irányzatokról szóló fejtegetéseket, valamint a sok moralizálást a korszak Nagy Amerikai Sorskérdéseiről. Ha ez megvan, akkor nincs is más dolgunk, mint élvezni ezt a helyenként pynchon-i (bukowski-i?) szövegáradást: Mailer unikális szóképeit és leírásait, és néha bad tripbe hajló kalandjait.
* Különösen a könyv második fele, ami – az első rész abszolút szubjektivitása után – megkísérli „történészi” alapossággal rekonstruálni az ominózus tüntetést. ( )