I have tried several times to read Augie March and just can’t. So I thought it was time to try something different. Although I don’t think Bellow is my cup of tea—the book is a comedy of sorts about a rich American who has a mid-life crisis in a remote corner of Africa—I have to hand it to Bellow. He manages to keep one’s interest and make some serious observations in the context of what is largely a very funny book. That said, it was written in 1959 and seems surprisingly (to me, anyway) dated for such a major work. ( )

This is my first experience with Bellow, and I was searching for the metaphorical, allegorical or symbolic meaning in this novel. The firs few chapters are the strongest - Henderson is introduced as a complex, flawed, hilariously huge and strong drunkard. He is controlled by the life forces that beat and surge within him. He has a mysterious connection with the animal kingdom which becomes clearer as the novel progresses.

When he arrives in Africa as the third wheel on his friend's honeymoon, the narrative connection to reality becomes tenuous. Bellow seems to acknowledge this shift in passages wherein Henderson struggles with his own ideas of reality and unreality. There are scenes both psychologically acute and physically ridiculous. Henderson is aware of his own brutishness, his unstoppable urges, his deep-down affection for his fellow man. Henderson is looking for and finds personal redemption: unfortunately, Bellow seems to say that this redemption is only available to those wealthy folks who have the time to go off the grid. ( )

Azért csuda egy könyv ez. Bellow az egyik legnehezebb én-elbeszélő típust választja főszereplőül: egy olyan anti-irodalmi ürgét*, aki nem pusztán pozitív vagy negatív indulatokat vált ki az olvasóból, hanem felettébb komplex érzelmeket. Henderson ugyanis tőrőlmetszett amerikai tapló (ezt mondhattam volna szebben: falstaff-i jelenség), akit azonban mégsem lehet felhőtlenül utálni, mert közben irdatlan nagy szíve van. Handabandázik, kötözködik, beletenyerel mindenbe, jobbára kínos és kellemetlen szituációkban találja magát. (Amúgy az efféle kínos szituációk nem igazán barátaim, a filmekben is legszívesebben áttekernék rajtuk, de ez legyen az én bajom. Kétségtelen, hogy ez is a komplex érzelmi hatás egyik összetevője.) Bellow mesterségbeli tudását jelzi, hogy ennek a személyiségnek egységesen harsány, ugyanakkor a maga módján igen lírai nyelvi közeget tud teremteni, amitől az egész szöveg valahogy a börleszkek világával lesz rokon. (Ez a harsányság amúgy néha szintén finoman idegesített, de ez is legyen az én bajom. Végül is az olvasó idegessége is a komplex érzelmi hatás egyik összetevője.)

Amúgy e regény egy botegyszerű allegóriaként is értelmezhető: fehér ember menni Afrika, és jól elbarmolni mindent. Persze nem feltétlenül rossz szándékból: egyszerűen azt hiszi, az általa ismert nyugati civilizációs szabályok egyetemesek, és el sem tudja képzelni, hogy a világ bármelyik szegletében nem fogadják el ezeket evidenciaként. Ám számomra ennél is érdekesebb, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy fejlődésregény ígérete: miközben Bellow csűri-csavarja, én mint olvasó végig azon drukkoltam, hogy ennek a sok megaláztatás és kínlódásnak legyen valami értelme, mondjuk nevelődjön hatásukra Hendersonból valamiféle magasabb létforma, vagy ahogy ő megfogalmazza: készülőből létező. Hogy ez az ígéret végső soron beváltódik-e, értelmezés kérdése. Minden olvasó döntse el magának.

* Aki mintha szándékosan ellentéte lenne az amerikai irodalmi hagyomány nagy entellektüel-szereplőinek, mint amilyen például Philip Roth Zuckermanja. ( )

"It's wasted on dummies–life is–they give it to dummies and fools."
"maybe time was invented so that misery would have an end"

This novel sums up my 2019 ontological reading: who am I? what's it all about? where do I go from here? "oh what fools these mortals be"

carpe diem...



( )

Eugene Henderson is a man who seems to have everything — he's a millionaire pig farmer with a beautiful wife and a big family — yet he still wants something, even if he doesn't know what that something is. And thus we have the situation in Saul Bellow's 1959 novel “Henderson the Rain King.”

Henderson's quest for what turns out to be his purpose in life takes him to one of the most isolated parts of central Africa, where he befriends two chieftains and tries to help solve their tribes' water problems. In the first village he only makes matters worse and has to leave in disgrace. In the second, his presumed success in bringing rain turns him into the honored rain king and a close confident of the tribe's king, who slowly teaches Henderson how to roar like a lion, both literally and figuratively.

This is a big, brawling novel, like Henderson himself, yet its message is simple: to find yourself, lose yourself. By the time he leaves Africa, Henderson has decided to give up pigs and go to medical school. He may be in his mid-50s, but for him life has just begun. ( )