Guards! Guards!: A Novel of Discworld (Discworld, 8) (1989 original; edició 2013)

Ended up liking this one mych more than I thought I would when I started it. At first it just seemed irritatingly silly but there was a solid story underneath. The author made his quirky characters quite lovable and had much to say really about human nature. This book was written in 1989 but was pretty darn topical to today's political situation. ( )

Szerintem megvan annak tíz éve, hogy utoljára Pratchettet olvastam – lehet, tizenöt is, de az ezzel való szembenézés olyan következtetésekre sarkallna a korommal kapcsolatban, hogy inkább eltekintek tőle. Mindenesetre nagyon élveztem, marha jó volt. Kicsit tartottam azért tőle, mert ezek a gegekben bővelkedő, kifacsart logikával operáló szórakoztató irodalmak gyakorta esnek bele abba a hibába, hogy meggyalázzák magát a szigorúan vett történetszálat – ami érthető. Ha egy író a cselekmény bizonyos részét nem tudja elegendő poénnal megtölteni, nyilván hajlik rá, hogy inkább csak úgy vázlatosan odakenje az egészet, jól van, ezzel is megvolnánk, haladjunk tovább a móka és kacagás felé*. Na most nem állítom, hogy az Őrség! Őrség!-ben nincsenek leülő részek (egy 460 oldalas monstrumban nyilván kell legyenek), de összességében Pratchett ügyel arra, hogy maga a történet is érdekfeszítő (mondhatni, elgondolkodtató) legyen, és ne legyenek benne ordító logikai lyukak. Istenverte profi, na. Pedig az olyan karakterek, mint Karott, Vinkó**, vagy maga a Könyvtár-univerzum amúgy is széles vállukon elhurcolnák az egész sztorit, de Pratchett nem elégszik meg az olcsó sikerrel. A Korongvilág-univerzum mindezek felett egy komplett (nem feltétlenül új, de annál stílusosabb) filozófiai rendszer, és egyben (helyenként csípős) karikatúra magáról az emberi fajról. Önzésünkről, gyávaságunkról, ostobaságunkról, egyszóval: a sárkányokról, akik az elménkben lakoznak. A maga módján páratlan író – nem mondom, hogy volt, mert igazából mindig az lesz.

* Erre kiváló példa a Rejtő-regények átlagos lezárása: gyakran csak úgy odacsapja őket, mint egy rossz bollywoody film happy endjét. Nyilván könnyebb egy pofozkodást viccesen ábrázolni, mint amikor a nő meg a főhős ott állnak kézen fogva a lemenő napban.
** A régebbi fordításban: Murok és Kadar. Ahogy a régebbi fordítás Reterátbúvár testvére ezúttal Slozivégi testvér lett – ez mondjuk jobban is tetszik. Amúgy meg tudja valaki, hogy lehet, hogy a 15 éve kiadott verzió miért 150 oldallal karcsúbb? ( )

This book introduces some if my favourite characters on the Discworld: Sam Vines, Carrot Ironfoundson and Lady Sybil plus there are dragons, what's not to like. ( )

Þessi saga Pratchetts er á meðal uppáhaldssagna margra aðdáenda hans og á það sannarlega skilið. Í sögunni kynnir hann til nýjar persónur í Diskheiminum sem næturverði stórborgarinnar Ankh-Morpork. Þeir hafa mikla reynslu af starfi sínu sem felst m.a. í því að hlaupa sem hraðast þegar slagsmál byrja - burt frá vandræðunum. Annars gæturðu lent í vandræðum. Þessi hópur er óborganlegur og heldur áfram í fleiri bókum Pratchetts.
Sagan gengur út á yfirtöku dreka í borginni sem kemur öllum á óvart ekki síst þar sem þeir voru álitnir útdauðir. Næturverðirnir þurfa því að taka á málunum og reiða sig t.d. á töframöguleikann 1 á móti milljón! ( )

Another good Discowrld novel ( )