By no means a ”History of Warfare” (and that title is cheating the buyer), the book is also not even a book in itself, but just an overgrown academic pompous 400 pages essay with no structure or clear idea of what it wants and where it goes. It s just an obsessive ramble about how Clausewitz is wrong, but not exactly about what could be put instead of his ideas. And how could one call himself a military historian and write things like ”From whatever reasons - the subject is extremely complex - the Revolutionary armies proved almost impossible to beat”? ”From whatever reason” and thats it, we just go on because it would take a few paragraphs to actually explain? And the reasons are in fact well-known and not mysterious at all.
Shameful.
And by the way, Clausewitz was NOT wrong. Just read some history, damn it... ( )

O que é a guerra? Por que o homem luta contra o homem? Que diferenças há entre um guerreiro ianomâmi, um bárbaro das hostes de Átila e um soldado entrincheirado da Segunda Guerra Mundial? Como foi possível a humanidade chegar à beira da autodestruição total?
Conhecedor profundo de tudo o que diz respeito à história militar, John Keegan aborda neste livro essas e muitas outras questões ligadas à guerra, oferecendo uma visão abrangente da História da humanidade a partir das formas de guerrear e do progresso da tecnologia bélica. Ao mesmo tempo, não esquece que a história da guerra acompanha a história do homem e que a guerra é um testemunho permanente da força de instintos e emoções que o coração humano faz tudo para camuflar.

Egyszerűen nincs pofám nem öt csillagot adni, pedig néhol leegyszerűsítőnek éreztem Keegan megállapításait – de végtére is egy ilyen nagy szándékú összefoglaló munka törvényszerűen egyszerűsít, hogy jobban csússzon a szöveg. És hát ez a könyv annyira alap, ha a hadtudományról van szó, és annyira mázli, hogy egy ilyen kiváló pedagógus írta meg, hogy fokozottan hálás vagyok érte. Keegan áttekinti a hadászat fejlődését onnantól kezdve, hogy mamuttrágyával hajigáltuk egymást a bizsergető tavaszi alkonyatban – egészen a hidrogénbombáig. (Most merje valaki mondani, hogy nincs fejlődés…) Szemet gyönyörködtető az ív, amit belevisz a történetbe – nem puszta kronológiai felsorolásról van itt szó, hanem logikusan felépített ok-okozati viszonyokról. Bravúrosan kezeli azt, hogy 1.) sokrétű problémakörről van itt szó, amelynek szálait szinte lehetetlennek tűnik egyetlen ívben áttekinteni – ennek okáért külön „közjátékokban” foglalkozik a hadtudomány olyan járulékos, de nem megkerülhető elemeivel, mint az erődépítés vagy a hadtápvonalak 2.) a könyvben tárgyalt események térben és időben elképesztően szórtan helyezkednek el, és előfordulhat, hogy amíg a bolygó egyik felén a hadtudomány forradalmian új alkalmazása (a lőpor, teszem azt) már leváltotta elődjét, addig a bolygó másik felén ugyanezen előd éppen most készül elérni zenitjét. Hogy ebbe ne gabalyodjunk bele, Keegan nagyon okosan függeszti fel a szoros értelemben vett időrendet.

Amúgy meg ez a munka vállaltan Clausewitz kritikája – cáfolata annak, hogy a „háború a politika folytatása más eszközökkel”. Keegan szerint ugyanis a háború sokkal inkább a politika kudarca, hiszen a politika célja nem lehet a tágabb értelemben vett politika intézményeinek felszámolása* – viszont amikor a clausewitz-i doktrínát követve a „valóságos háborút” az „abszolút háború” felé közelítjük (ami egy eufemizmus arra, hogy a földre hozzuk a poklot), akkor a modern fegyverrendszereknek hála tulajdonképpen mindennek az elpusztítására törekszünk, beleértve a politikai intézményeket is. Meg aztán Clausewitz fejtegetései során annyira nyugat-központú, hogy észre sem veszi, saját elmélete nem univerzálható – a nem-európai népek ugyanis sajátos kulturális tényezőiknek hála teljesen más stratégiákat építettek ki maguknak.

* A „tágabb értelemben vett” kitétel azért fontos, mert a saját szemünkkel is láthatjuk, hogy a politika ugyanakkor sajna minden további nélkül törekedhet arra, hogy a szűkebb értelemben vett politikát (vö.: demokratikus intézmények) felszámolja. ( )

I found this book very fascinating. I found the ideas intriguing, but found I needed to read closely to grasp them fully. ( )

Particulièrement pertinent. A la fois évident et terriblement dérangeant. ( )