Történelemlecke, ahogy az amerikai nagyepika mesterei szokták volt csinálni. Négy generációban átfogott történelmi idő, a huszadik század újvilági krónikája, némi keleti part, némi nyugati part, no meg persze az álmos középső megyék. Mindez összefonódó arcképekben bemutatva. Hadd mutassam be hát a szereplőket:

a.) Kezdjük Clarence-szel, a presbiteriánus egyház papjával, akit munkahelyi baleset ér: elveszíti hitét. Ez olyasmi, mintha a zongorista a jobb kezét veszítené el, gondolja ő. Környezete viszont mintha úgy vélné, ez inkább csak valami náthaféle, amit ki lehet bekkelni, nem hisz Istenben, na bumm, attól még prédikálhat. De aki Istent komolyan vette, Isten hiányán sem teszi könnyen túl magát, szóval kész is van a privát összeomlás.
b.) Fia, Teddy kevésbé tragikus figura, a paradoxonok szerelmeseként hadd kockáztassam meg: tragikuma a tragikum hiányából fakad. Ő csak nyugalmat akar, kívül maradni mindenféle versenyből, és úgy építeni méltó életet magának. Csak hát körötte ott lüktet a kapitalizmus, korbáccsal hajtaná előre az emberfiát, szegény Teddy pedig, úgy fest, nem kompatibilis az efféle világrendező elvekkel.
c.) Lányát, Essiet más fából faragták. (Nem is fából, inkább valami sokkal rugalmasabb, szívósabb anyagból.) Ő tudja, minek van olyan piaci értéke, hogy abból vígan megéljen: a testnek. Az ő pazar, álmodnivaló testének. Meg is találja helyét a film világában, és felhág a sztárság hófödte ormaira, bár meglehet, amikor onnan letekint, nem a jól végzett munka örömét érzi, hanem valami sokkal, de sokkal nyugtalanítóbbat.
d.) És végül essék szó Clarkról, aki Essie gyermeke, de mit sem örökölt az anyai célvezéreltségből, sokkal inkább nagyapára ütött. Ugyanaz a lanyha helykeresés, puhaság, tétova középszer. Mindazonáltal személyében mintha a regény útjai körbeérnének. A dédapa, Clarence problémái ugyanis Isten elhagyásával kezdődtek, Clark viszont felfedezi magának Istent – ám ez, ha lehet, még katasztrofálisabb következmények bölcsője lesz. Mert Isten útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek. Tegyen panaszt, akinek nem tetszik.

A portrék mögött pedig ott húzódik maga Amerika. A sztrájkok és szekták Amerikája, Hollywood Amerikája, az az Amerika, aki elküldi fiait az első világháborúba, a második világháborúba, no meg Vietnamba, de mi végre. Az ilyesmire szokták mondani, hogy: tabló. Mégpedig színpompás, vérbő, életteli tabló, olyasmi, aminek örül a szem, ha végigtekinthet rajta. Nem mondom, az első fele (az első két arckép) mintha kissé vontatott lenne, de második részre már illő gyorsvonati pótjegyet váltani, mert száguld, mint a veszett fene.

Updike meg nagyon tud. Eszem azt a huncut eszét.

( )

Great novel about a family across multiple generations. Updike can really write a sentence!!! I just love to follow his words...he had an amazing command of the English language. ( )

Family saga told in 4 parts. First is the father, a minister who loses his faith; then Tedddy, the youngest son, who finishes growing up in Delaware; then his daughter who becomes an actress; and finally, the best chapter, Clark, her son, who winds up in a Waco-type compound standoff. ( )

Nachdem der Priester Clarence Wilmot seinen Glauben verloren hat, quittiert er den Dienst und stürzt sich und seine Familie aus dem gesellschaftlichen Angesehensein hinunter.
Das Buch behandelt vier Generationen dieser Familie, die sich auf ihre Weise mit ihren eigenen Göttern beschäftigen, mit Ersatzreligionen (v.a. dem Kino) und dann doch wieder mit religiösem Glauben (aber fundamentalistisch und letztendlich fatal). Das Buch zeigt deutlich auf, zu welchen "Göttern" welche Zeitepoche der amerikanischen Geschichte verführt und welche Art von "Glaube" wann möglich ist.
Doch der Roman wäre nur halb so interessant, wenn nicht die dargestellten Personen mitreißend und glaubwürdig wären und jedes aufgezeigte Leben interessant und nachvollziehbar. Am meisten Probleme hatte ich mit Clarence selbst. Aber nach ungefähr 100 Seiten war der Funke bei mir übergesprungen. ( )

Excessive prose bloats the insignificant details in this overwritten family saga.
The story spans four generations of the Wilmot family, starting with a faithless patriarch leaving the ministry and ending with an inveigled zealot defending a cult. Similarly, in-between generations are foils. The second consists of dubious slackers, hesitant and withdrawn, while the third is gregarious and charismatic, embodying the Protestant work ethic. Along the way the reader is treated to the lesson that good emanates from strong family ties, while evil results from lackluster parenting. Not to mention frugality is a virtue, extravagance amoral. Et cetera.
What is impressive is that Updike manages to squeeze all this pedantry into an allegory that is just a tick under 500 pages.



Surely high school English teachers love this soap opera all dressed up as literature.