Lesser, a zsidó író egy lebontásra váró bérház hatodik emeletén püföli az írógépet, amikor egyszer csak őrjítő kopácsolása mintha visszhangra lelne. Utánajár, és mit ad Isten? A kibelezett szomszéd lakásban kollégát talál: Willie Spearmint, a fekete radikális nyüstöli ott ugyanolyan elszánással a saját írógépét. Írók egymás között, hasonló a hasonlóval találkozik. Mindkettejüket ugyanaz a démon kínozza (akit szoktak volt Múzsának is nevezni): kínos vajúdáson kell átesniük nap mint nap, amikor náluknál nagyobb témákat próbálnak meg papírra izzadni. Akár egymás nyakába is borulhatnának, és elénekelhetnék az Ebony and Ivory-t. Aztán mégsem. Mert néha a hasonlóság csak kiemeli, amiben különbözünk. És mert regény alapanyaga gyakran az író haragja, fájdalma, sértettsége – és ez jól van így. De mi van, ha ezek már nem férnek el a papíron? ( )