The third volume of Evans` work is the history of the Nazi empire during the war. As others said it`s not the history of WWII but of Germany talking about its culture, society, etc., obviously in the mirror of the ongoing world war and genocide. A must to read. ( )

Bibliography: 838. Includes index.

Ez a Harmadik Birodalom-trilógia eszméletlen vállalkozás és hatalmas eredmény, még akkor is, ha nem érzem hibátlannak. Egyrészt akkora terjedelmű szöveg, hogy ha egyetlen sorba írták volna (mondjuk egy sortörési válságnak köszönhetően, ami íróknál biztos előfordul néha), körbeérné az Egyenlítőt párszor, és azzal sem lehet vitatkozni, hogy minden szava mögött nagyon komoly kutatással és adatgyűjtéssel eltöltött órák állnak. Ugyanakkor a záró kötet tökéletes illusztrációja annak is, hogy a mérhetetlen mennyiségű információba bele lehet fulladni. No persze Evans azért messze áll a fulladástól, de azt határozottan éreztem, hogy amíg a második világháború periférikus témáit (mint amilyen a náci kultúra, tudomány és gazdaság) sallangmentesen foglalja össze, addig azokkal az elemekkel, amiknek amúgy is gazdag szakirodalma gyűlt már össze, nem mindig tud mit kezdeni: esetenként szétforgácsolódik keze alatt a kezelhetetlen mennyiségű információ.

Látványos, hogy Evans a Harmadik Birodalom legjellemzőbb tulajdonságának a világ homogenizálására tett erőfeszítéseket tartja – az ezzel kapcsolatos leírások teszik ki a könyvnek legalább a felét. Védhető álláspont, hiszen agresszív nagyhatalmakat láttunk már, de olyat, aki még a totális vereség küszöbén is azzal foglalkozik, hogy vélt vagy valós ellenségeit (zsidókat, kommunistákat, idegeneket, árulókat) kiirtsa, nem sokat. Mintha a hitleri rezsim egyetlen célja az lett volna, hogy csak a németek maradjanak a földön, meg még pár helóta – ha pedig a német vereség elkerülhetetlen, akkor inkább a németek se. Ebben a megvilágításban másképp fest mind a náci politika, de még a náci hadtudomány is: a világháború eszközzé válik, a cél pedig egy utópisztikus jövő, ahol árja lurkók szőke haját lobogtatja a szél a szőke ukrán búzamezőn, amit rabszolgák hada művel. Ez a vízió magva, a Harmadik Birodalom alfája és omegája – ami pedig eltér ettől (például a porosz konzervatív-nacionalista Wehrmacht-szellemiség, ami a birodalmon belül időnként valóban konkurált a nácikkal), az csupán marginális jelenség, és ha Hitler időt tud szakítani rá, előbb-utóbb felszámolja majd a többi hasznos hülyeséggel együtt.

Amúgy meg a könyv olvasása során az is világossá vált számomra, miért nyilvánulok meg bizonyos témákról radikálisabban, mint néhány éve: pont mert azóta elég sokat olvastam a második világháborúról. Engem a hadtudomány és a történelem pacifistává tesz, hisz minden háború tökéletesen illusztrálja azt a folyamatot, amikor egy csoport valamely más csoportot – az ellenséget – dehumanizál, olyan helyzetet teremtve ezzel, amelyben megölésük nem bűn lesz, hanem szakma, amelynek megvannak a maga „jó szakemberei”, akiket hősként tisztelünk*. Hitler ebből a szempontból nem tett mást, mint logikusan továbbvitte a gondolatot: az ellenség kitételt egész népcsoportokra – „fajokra” – is kiterjesztette, a civileket, gyerekeket és nőket is beleértve. Ezzel amúgy nem találta fel a spanyolviaszt, mert bár egyfelől mindez a Tízparancsolatok felfüggesztése, másfelől viszont paradox módon pont visszatérés az Ószövetség háborúfelfogásához, ahol Isten Saulnak azt parancsolja, hogy „Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!” (Sám1 15,3)**. Ez a fajta népirtás csak úgy lehetséges, ha olyan közeget teremtünk, ahol az elpusztításra kijelölt célcsoportot lassacskán megfosztjuk emberi mivoltától – a XX. század első felében pedig pont kezdtek kialakulni és tökéletesedni azok a csatornák, amiken keresztül meg lehetett fertőzni gyűlölettel egy egész népet***. Ezek a csatornák ma még tökéletesebbek, nagyobb intenzitással képesek megszólítani szélesebb közönséget. Reális a veszély, hogy felelőtlen használatuk tragédiát okoz – ilyen értelemben én is félek, azt hiszem. Csak én nem attól félek, amitől szerintük félnem kéne, hanem attól, hogy miféle hibákat ismételtet meg velünk ezt a valakire fókuszált félelem. Evans három kötetének felbecsülhetetlen értéke pedig az, hogy eszement részletességgel vázolja fel az utat, ami a gyűlölet kezdetétől egészen a totális megsemmisülésig vezet – ez pedig egy olyan történet, amit sokkal többen kéne ismerjenek, mégpedig sokkal részletesebben. Talán ők is radikálisabbak lennének. Óvatosságból.

* Észrevettétek már, hogy a hős általában olyan személyt jelöl, aki feláldozza a saját életét, vagy megment valakit? Tűzoltót, orvost, mártírt. Egyetlen kivétel a katona, akit az ölésért is hősnek tekinthetünk. Ezzel szemben a hóhér az európai kultúrkörben megvetendő figura – holott ő is csak olyat öl, aki a hatalom életre méltatlannak nyilvánított.
** Félreértés ne essék, ezzel nem Hitler és a kereszténység hasonlóságára kívánok utalni. Hanem egyszerűen arra, hogy a Biblia szó szerinti értelmezése ilyen olvasatot is megenged.
*** Érdemes megnézni pár magyar sajtóorgánumot a ’20-as, ’30-as évekből, amikor a határainkon egyszeriben ezrével jelentek meg a csak jiddisül beszélő, kaftános ortodox zsidók, akik ilyen-olyan okból kénytelenek voltak elhagyni kelet-európai stetljeiket. És érdemes azt is végigkövetni, hogyan csúszott át az irántuk érzett idegenkedés, félelem vagy gyűlölet idővel az asszimilálódott zsidók közösségére, összemosódva az amúgy is létező úri antiszemitizmussal. Ezeknek a publicisztikáknak a hangneme nagyon is ismerős. Csak még nem tudni, a mai idegenkedés, félelem és gyűlölet ki mindenkire fog még kiterjedni, azokon túl, akiket céloznak vele. ( )

Horrific. ( )

If you love textbook-type, narrative nonfiction, this book is for you! I started with volume three because the latter years of WWII are a grand interest of mine. I enjoyed the buildup and thorough presentation of EVERY detail buildings up to the conflict. I also found the details about the development of war-fighting weapons, mass killings methods and the influence of cultural attitudes for the war very informative. ( )