Lars GyllenstenRessenyes
Autor/a de Barnabok : romantiska artefakter
Ressenyes
Aquest lloc utilitza galetes per a oferir els nostres serveis, millorar el desenvolupament, per a anàlisis i (si no has iniciat la sessió) per a publicitat. Utilitzant LibraryThing acceptes que has llegit i entès els nostres Termes de servei i política de privacitat. L'ús que facis del lloc i dels seus serveis està subjecte a aquestes polítiques i termes.
(Charles Ricketts: Don Juan, 1911)
(Nem annyira szeretek ilyen könyvekről értékelést írni. Ha valamit szerettem olvasni, azzal kapcsolatban viszi az ujjamat a lelkesülés, legalábbis többnyire. Ha meg idegesített, akkor éltet a tudat, hogy a művet, miután befejeztem, szarkazmusom kiéhezett oroszlánjai elé vetem. Ez a regény viszont langyos. Van benne egy határozott és jól kifejtett etikai probléma, de ez markánsan rá is telepszik a szereplőkre. Nem éreztem őket igazinak, a köztük lévő személyi kapcsolatok pedig inkább a szervetlen, mint a szerves kémia fogalmaival írhatóak körül*. A maga hűvös módján érdekes volt, de nem annyira, hogy ne tegyem félre minden apró-cseprő egyéb feladat miatt. Gyllensten azt üzeni a hátsó fülön, hogy „két ravasz csibész történetét” akarta megírni. No, szerintem a ravasz csibészek ennél élettelibb könyveket szoktak eredményezni.)
* Erre lehet mondani (ezt onnan tudom, hogy pont az imént mondtam magamnak, mint ördög ügyvédje), hogy a gyllensteni Don Juan egyik fontos jellemzője a számító hidegség, tehát nem várhatjuk, hogy sokszínű érzelmi viszonyokat építsen ki akár a többi szereplővel, akár az olvasóval. Ez igaz. Ugyanakkor kijelentem: én ezt a regényt olvasván egyszer sem akartam bemenni a szövegbe, és felrúgni az antagonistát a Holdba, ami mindenképpen megbízható lakmuszpapírja annak, hogy nincs is igazán jól megírva. Slussz-passz.